logo

monstone-blog

Subscribe

Szamócalegelés

június 14, 2009 Szerző: móni Címke: , , Nincs megjegyzés →

Közben vissza a jelenbe, hiszen június elejétől már Sopronban is fontos dolgaink vannak. Megfelelő mennyiségű eső és meleg után éppen ideje volt felkeresni megszokott szamócás és gombás területeinket, és felmérni a helyzetet. A zsákmány még igen sovány volt gombából, egy marék rókagombán kívül csak négy őzlábat találtunk, de már biztatóan nézett ki néhány gombostűfejnyi példányokból álló rókagombatelep, ha jövő héten is kap esőt, hamar megindulhatnak. Mi biztosan figyelemmel fogjuk követni a fejlődésüket.

A legjobb vargányás helyünkön viszont nagyon kellemes meglepetés ért minket, érett áfonyák kéklettek mindenhol. Habár a soproni hegyekben nagyon gyakori az áfonya, termés igen ritkán van rajta. Egyszer már próbálkoztunk a gyűjtésével, de mivel csak méterenként találtunk egy-egy szemet, nagyon lassan jött össze a lekvárnak való 15 deka. Na, ehhez képest itt rengeteget találtunk, azt hiszem, ide még visszalátogatunk.

A címadó szamócalegelés pedig folyamatos és meghatározó volt, az utak mentén, tarvágások helyén megbízhatóan megtalálhatók piros barátaink.

A hétvégén még kiugrottunk Eisenstadtba is, ott szeptember végéig kiállítás van Burgenland ásványaiból. Ez nekünk éppen kapóra jött, a legutóbbi osztrák gyűjtésünk jónéhány (főként paulibergi) példánya még meghatározásra vár. Itt tudtuk beszerezni a frissen kiadott “Die Mineralien des Burgenlandes” c. könyvet is, ez most és a jövőben is nagy segítségünkre lehet.

áfonya áfonya szamóca szamóca harangvirág

Húsvét Sopronban

április 15, 2009 Szerző: móni Címke: , , , Nincs megjegyzés →

Húsvétra végre Sopronba is eljutott a tavasz. Az előző hétvégén még alig láttunk levélkezdeményeket, most meg hirtelen minden kizöldült, rengeteg a virág, és ilyenkor derül ki az is, milyen sok az elvadult cseresznyefa az erdőben.

Hétvégén nem is csináltunk mást, mint jártuk az erdőt és fotóztuk a természet éledését. Voltunk a Károly-kilátónál, tettünk egy hosszú túrát a Hidegvíz-völgyben az Urak Asztaláig, és végre kijutottunk a határállomáshoz közeli Ottó- és Ferenc-barlangba. Idén először “legelhettünk” egy kis madársóskát, észrevettük, hogy hamarosan virágzik a gyöngyvirág is, a nagy meleg miatt pedig kifejezetten örültünk a barlangok hűvösének.

Most egyszerűen csak élveztük a tavaszi napsütést, a könnyű kirándulásokat, a hétvégétől úgyis beindul az ásványos élet, Sopronban ásványbörze lesz, vasárnap pedig egy kőkemény gyűjtésen veszünk részt.

A Károly-kilátó Hamarosan virágzik a gyöngyvirág is Madársóska Páfránykezdemények piros-fehér-zöld-kék
Találkoztunk egy nünükével is A Ferenc-barlang A két barlangot víz vájta ki a homokkőből    

Szalonnasütés

február 08, 2009 Szerző: móni Címke: , , Nincs megjegyzés →

Igen, ez is érdekesebb télen, még a nehezen csiholt tűznek is jobban örül ilyenkor az ember. Évek óta minden télen kizarándokolunk egyszer az erdőbe, mindössze ki kell várni, amíg némi hótakaró emeli a hangulatot. Idén ez múlt hétvégén következett be először Sopronban, így nem is vártunk tovább, hiszen ez a mintegy 6-8 cm-s hó félő, hogy nem csak az első, hanem egyben az utolsó is.

Villámgyorsan beszereztük hát a hozzávalókat: húsos kolozsvári szalonna, hagyma, némi parasztkolbász, és egy piros színű paprika, hogy szép is legyen a nyárs, ne csak finom. Mi ugyanis nem a zsírszalonna izzasztó irányvonalba tartozunk, többre értékeljük a rablóhússzerű változatot. Már csak némi pálinkát kellett kölcsönkérni, bepakolni a hátizsákba, és irány az erdő.

Pár perc múlva már el is értük a Deák-kúti utat, és hamarosan már erdőben folytathattuk utunkat. A kőfejtőtől a felső utat választottuk (sárga jelzés), így egyben leküzdöttük a nem túl nagy szintemelkedést, és innen már kényelmesen lehetett sétálni a Károly-kilátó parkolójáig. Még néhány száz méter, és már célnál is voltunk, a Pedagógus-forrás melletti tűzrakóhelynél. A neheze csak ezután kezdődött, ki kellett szabadítani a hó alól a tűzrakót, majd valamennyi havas faág összegyűjtése után nekilátni a tűzgyújtásnak.  Némi szerencsétlenkedés után bevetettük a titkos fegyvert, a pálinkát is, de nagyon úgy nézett ki, most az egyszer még ez sem válik be ( de kölcsönpálinkának ne nézd a fokát). Már majdnem hagytuk az egészet, amikor valami csoda folytán lángra kapott egy vastagabb ág is, innen pedig ment minden, mint a karikacsapás.
Hamarosan lett is annyi parazsunk, hogy nekiláthattunk a sütögetésnek, majd 10 perc múlva az is kiderült, nagyon elszámítottuk magunkat, a jó levegő, a hideg és a hosszan elnyúló tűzgyújtás hatására olyan éhesek lettünk, hogy fejenként több nyársat is képesek lettünk volna betermelni. De nem volt mit tenni, havat lapátoltunk a tűzre, és elindultunk a hazafelé tartó, kb. 3 km-es úton.

Odafelé Kilátás a kőfejtő felett Itt teremnek a hógolyók Odafelé Úton
Helyszín, a Pedagógus-forrás Itt kellene tüzet rakni Első próbálkozások Sütés előtt ... .. és közben
Hazafelé, a Deák-kútnál A Deák-kúti kőfejtő      

Gombaszárítás

október 14, 2008 Szerző: móni Címke: , , Nincs megjegyzés →

Október első fele mindig a szárítandó gomba begyűjtésével telik, így most is nagy optimistán ledaráltuk a tavalyról maradt szárított vargányát, előkészítettük az üvegeket és a szárító rácsokat, már csak a gombák hiányoztak. Aztán az első hétvégén villámcsapásként ért, hogy hiába jártuk végig kedvenc helyeinket, egy marék rókagombán, 3 kicsi vargányán és néhány pereszkén kívül semmit sem találtunk. Az eredmény lefotózásához is a lehető legkisebb kosárkát kellett igénybe venni, így aztán bánatunkban meg is ettük az egészet.
A következő hét már gombaérlelőbbnek ígérkezett, reggeli ködöket és 20-22°C-os hőmérsékletet jósoltak, így el sem tudtuk képzelni, hogy vargánya nélkül térünk haza. A valóság kissé bonyolultabbra sikerült, a köd azért mégsem ért el mindenhova, az egyik fő gyűjtőhelyünk előtt kb. 100m-rel meg is állt, így ott csontszáraz maradt minden, esély sem volt zsákmányra. A sok-sok kilométer gyaloglásnak azért mégiscsak meglett az eredménye, ha a kánaánt nem is találtuk meg, de annyi vargányát csak sikerült összegyűjteni, hogy érdemes legyen szárítani, így újra átható gombaszagban úszik a lakás. A gond csak annyi, hogy a saját szükségletünkön kívül a rokonság felvevőképessége is egyre nagyobb, a gombaszezonból pedig már nem sok idő van hátra. Ráadásul még a trombitagombákról is lecsúsztunk, mindössze egy tégelynyi por figyel a polcról.
Na, de majd a jövő héten…

két nap mászkálás eredménye egy igazi vargányatermő tölgyes egy pici vargánya egy szalamandrával is találkoztunk ez már bíztatóbban néz ki

A rókagomba éve

augusztus 14, 2008 Szerző: móni Címke: , , Nincs megjegyzés →

rókagomba

Négy-öt éve történt, hogy a híradóban gombamérgezésről volt szó, én ekkor döbbentem rá, hogy számomra már elvesztette a szó eredeti jelentését, és átvette a “túl sokat enni gombából” jelentést. Akkoriban még évente két időszakban is lehetett gombát szedni, a rókagomba és a vargánya megjelent júniusban és ősszel is. A rákövetkező aszályos években teljesen eltűnt a rókagomba, örültünk, ha néhány marékkal összejött. Az idei csapadékos nyár legnagyobb meglepetése volt, hogy újra sárgállik az erdő alja, márpedig a rókagomba nemcsak kulináris élvezeteket nyújt, hanem látványnak sem utolsó. Olyanra pedig még sohasem volt példa, hogy augusztus elején is olyan mennyiséget találtunk, hogy a zsákmány szárítására “kényszerültünk”, pedig rengeteget otthagytunk, hogy tovább tudjon terjeszkedni, no meg azért maradjon másnak is.

Soproni esők

augusztus 05, 2008 Szerző: móni Címke: , Nincs megjegyzés →

Nyári kirándulásainkat eleve meghatározta a soproni extrém mennyiségű eső. Júniusban még rekordok is születtek, Bánfalván 143 éves csúcsot döntött meg a többszöri felhőszakadás. A medrükből kilépett patakok helyenként alaposan átrendezték az erdőt, a Tolvaj-árokban ezt még a turistaút is megsínylette, a víz hidakat semmisített meg, rengeteg követ hurcolt magával és terített szét.
A vadregényesebbé vált völgy nagyon csábított túrázásra, így többször is végigjártuk a tisztára mosott, jelentősen megváltozott medret. Mindenhol friss “geológiai feltárásokba” ütköztünk, újdonsült vízeséseken másztunk keresztül, és nem utolsó sorban megtaláltuk az első soproni piritünket is.
A Tolvaj-árok közelében felfigyeltünk egy másik nagy kupac kihordott kőre is, ami elég furcsa volt, hiszen ott korábban nem létezett patak. Közelebbről felderítve a helyet kiderült, hogy egy vízmosás a tettes, amiben az Ultra csapadéka összegyűlve meredeken zúdult le a brennbergi völgybe, a korábbi vízmosás itt 1-2 méterrel is tovább mélyítette medrét. A szűk árokban végigmászva mindenhol a fák kimosott gyökerei és a feltárt palarétegek látszottak.
Sopron egyébként nem egy ideális ásványgyűjtő hely, csak véletlenszerűen lehet bármit is találni, így nagyon jól esett, hogy az esőzés lehordta, tisztára mosta és csinosan szétterítette a köveket. Azt meg előre is sajnálom, hogy ez az állapot nem tart örökké, hamarosan eltűnnek a vízesések, és a patakmedrekben újra feltűnik a fekete trutymó.

A Rák-patak kiöntött egy gyalogos aluljáróban A patak normál állapotban a medrében Itt talált vissza az eredeti medrébe A rombolás eredménye Az esőzés nem kímélte az aluljárót sem
A patak tovább mélyítette medrét a Tolvaj-árokban Ezt a hidat több méterre cipelte a víz eredeti helyéről Tisztára mosott patakmeder, vízesések, csobogás Frissen keletkezett vízesés a Tolvaj-árokban Ezek a kövek júniusban kerültek ide
Vízmosás az Ultra oldalában Vízmosás az Ultra oldalában Vízmosás az Ultra oldalában Vízmosás az Ultra oldalában