logo

monstone-blog

Subscribe

Nyári ajánlat: Klettersteig kezdőknek

július 10, 2011 Szerző: móni Címke: , , , Nincs megjegyzés →

Miközben ülök a 30°C-os lakásban és blogot írok, a közeli Raxon (ca. 90-100 km Soprontól) mindössze 17°C van a ragyogó napsütés mellé. Ahhoz azért, hogy ezt a most irigyelt hőmérsékletet személyesen is megtapasztalhassuk, keményen meg kell küzdeni, és felmászni legalább 1500-1600 méteres magasságba. Mi már többször ide menekültünk a hőség elől, és a hosszú évek alatt kialakult egy kedvenc útvonalunk, most ezt szeretném bemutatni.

A Rax és a Schneeberg közti szűk, vadregényes völgy, a Schwarza völgye, önmagában is megér egy kirándulást. A Schwarza hamisítatlan hegyi folyó, használják is rendesen vadvízi evezésre, de az ilyen kánikulai napokon tenyérnyi hely sincs szabadon a partján, sokan ott napoznak és áztatják lábukat a hideg vízben. Innen nyílik a Gr.-Höllental (azaz Pokol-völgy), ami nemcsak a sziklamászók paradicsoma, hanem függőlegesnek tűnő falain még normál turistautak is vezetnek fel, bár ezt a helyszínen elég nehéz elhinni. Mi a legkönnyebbnek kinézőt választottuk (és jártuk már be több alkalommal is), a völgy végében található Gaislochsteiget (sárga turistajelzés).

A Höllentalba vezető turistaút bejáratánál kialakított parkolóhely áll rendelkezésre, de innen már nincs mese, gyalogolni kell, sokat és felfelé. Már a völgybe is egy létrán kell felkapaszkodni, majd hosszan gyalogolni a völgy végéig. Közben akad azért látnivaló: a völgyet övező falakon mindig ott vannak a hangyányinak látszó sziklamászók, a falak alján kis emléktáblák azoknak, akik nem voltak túl szerencsések, és lehet találgatni azt is, ugyan hol vezethetnek a turistatérképeken látható jelzett utak. A Gaislochsteig nem ennyire ijesztő, de a völgy végi meredek út megmászásához kell némi kondíció, okot viszont könnyű találni egy-egy rövid pihenőre, egyre jobban kinyílik a kilátás a Höllentalra és a Schneebergre, és az út mellett már nagy eséllyel láthatunk zergéket is.

Nagyjából 1260 méternél érjük el a Gaisloch hasadék barlangját (kb. 600 méterről indultunk), innen lesz érdekesebb az út, mivel kb. 40 méter függőleges részt egy klettersteiggel kell leküzdenünk.

Klettersteig: nincs rá magyar szó, kiépített, biztosított útvonalat jelent, beépített létrákkal, sodronykötelekkel segítik a feljutást a leglehetetlenebb helyeken. Többféle fokozata létezik, néhányhoz kell külön felszerelés is, de a legtöbb járható anélkül is. Itt lehet mazsolázni közülük: http://klettersteig.de/

Az egész hihetetlenül jó! Hiába fáradt el az ember az eddigi monoton kapaszkodótól, itt teljesen más izmok kellenek, kifejezetten üdítőek a tornamutatványok, amiket a létrák, drótkötelek segítségével elvégez az ember (és itt még egy gázpedál is be van építve, megkönnyítendő egy átlépést). Semmi felkészültség nem kell hozzá, bár az ne induljon neki, aki fél a magasságoktól, és a keskeny peremeken mászkálástól, az egyedüli követelmény egy pár jó cipő. A változatosságot növeli még az itt lezúduló több-kevesebb víz, ami időnként csak a csodálatos mohapárnákat öntözgeti, de néha útvonalat változtatva a létrán mászók hűsítésébe is besegít.

Az akadályt leküzdve jön a dilemma, valahogy le is kell jutni. Túl unalmas lenne ugyanazon az útvonalon visszafelé, de bármelyik másik variáció még további mászást és energiát követel. Vissza lehet menni a völgy bármelyik peremén, bár egyik sem egyszerű, el lehet sétálni a Rax platóján zerge csordák között a felvonóig, ami kb. 10 €-ért levisz, de akkor messze van a kocsi.

Harmadik variációként mi a Kessel-grabenen “szoktunk” lejönni. Ehhez még át kell kapaszkodni egy hágón, ami már 1630 méteren van, és őszintén szólva az eddigiek után ez már nem esik olyan jól. A hágó után még egy kocsmába is beülhetnénk, a semmi közepén ott a Gloggnitzer Hütte, ami csak hétvégén van nyitva, de akkor igen nagy a forgalma, ahhoz képest, hogy tényleg semmi út nem vezet ide. Innen viszont már kezdődik a leereszkedés, most szembesülünk azzal, hogy több, mint 1000 méter szintkülönbséget kell lefelé megtenni, lefelé pedig mindig sokkal rosszabb, mint felfelé. A Kessel-graben egyébként egy 7 km-es gyönyörű, szűk szurdokvölgy, de ezt a 7 km-t mind meredeken lefelé, apró görgeteg köveken kell megtenni, ami teljesen kikészíti az ember bokáját és térdét, ehhez tényleg kondíció, jó cipő és esetleg túrabot is kell.

És a legvégén, jól megérdemelt jutalomként újra ott a Schwarza, amibe térdig beleállva lehűthetjük az addigra már majdnem tüzet fogott lábfejünket és elfelejthetünk minden addigi fáradalmat.

a Schwarza Bejárat a Pokol-völgybe Háttérben a cél, a Gaisloch a cél közelebbről A Höllental egyik oldala, itt is vezet fel turistaút
és a túloldal már útközben is lehet látni zergéket a Gaisloch hasadék barlangja kilátás visszafelé: a Höllental és a Schneeberg csúcsa a barlangnál
ez már a valódi klettersteig létrák, drótkötél, még egy gázpedál is be van építve már a klettersteig fölött járunk a következő hágó még kb. 200 méteres mászást jelent pihenő a legmagasabb ponton
kocsma útközben: a Gloggnitzer Hütte Út lefelé a Kessel-grabenen      

Burgenlandi bányák

június 30, 2009 Szerző: móni Címke: , , Nincs megjegyzés →

Nem indult túl biztatóan a pünkösdi hétvége, szombat reggel zuhogó esőre ébredtünk, és hiába lestük az időjós honlapokat, kora délutánig kitartó esőt találtunk mindegyiken. Bepakoltunk hát mindent a kocsiba, ami csak egy kicsit is véd a víztől, és nekivágtunk. A TIT-es csapattal a badersdorfi kőfejtőnél találkoztunk, majd némi hezitálás után mindenki felvette sapkáját/esőkabátját, fogta a kalapácsot, és megindult a bányába.

Habár a kedvünket jócskán megcsappantotta a nedves és hideg idő, volt azért kellemes hatása is. A kőfejtő frissen mosott kövei mély zöld színekben ragyogtak, kiemelkedett a szerpentin teljes szépsége. Jelentőségét csak akkor értékeltük igazán, amikor néhány óra múlva, az eső elálltával minden kő visszaszürkült.

Hatalmas hátránya viszont az esőben gyűjtésnek, hogy bár Badersdorf viszonylag gazdag ásványokban, a csillogó víz alatt ezek felismerhetetlenek, így nagyrészt csak találomra gyűjtöttünk, abban bízva, hogy a kövek otthoni tovább boncolása során mégis lesz valami zsákmány. Azért akadtak ott ilyen körülmények között látható ásványok is, gyűjtöttünk a mindenhol fellelhető szerpentin ásványokból és a szembetűnő azurit/malachit foltokból is. Így, bár majdnem végig zuhogott az eső, és csak a bánya É-i, Ny-i szerpentines részét néztük meg, mégsem távoztunk elégedetlenül. Távoznunk pedig időben kellett, mivel ekkor vette kezdetét a karintiai kiruccanásunk.

Következő találkozónk a TIT-esekkel hétfőn reggel már Paulibergen volt. Itt teljesen más kőzettel találkozhattunk, hiszen a hegy bazaltja a balatonfelvidéki tanúhegyekkel rokon. Burgenlandban itt található a legtöbb ásványfajta, egyetlen gond van velük, hogy rendkívül picik. Ez a tény azért sokaknak elvette a kedvét, pedig az apró hólyagüregekben igen változatos és csinos ásványokat lehet találni. A meghatározásukkal azért bajban voltunk, kb. 10 félét be tudtunk azonosítani, de a többinél további kutatásokra lesz szükség. Még a frissen beszerzett Burgenland ásványai könyv sem sokat segített, várnunk kell a hamarosan végre megjelenő összefoglaló leírásra Paulibeg ásványairól.

A társaság zöme végül is megnyúlt ábrázattal távozott a busz irányába, hogy “itt nincs is semmi”, a hangulat csak néhány hét múlva változott, amikor többen rádöbbentek a mikroszkóp segítségével, milyen ragyogó dolgokat is vittek haza, és még mi lehet az, amit otthagytak.

A többiek távoztával mi még maradtunk egy darabig Kónya Petivel a bazalttudóssal, de még így sem sikerült a teljes bányát végigjárni. Így viszont nem jutottunk a következő bányába, Rumpersdorfba, az ottani kövekből Regina hozott nekünk egy kis ízelítőt ( 1 mázsát).

Azért a közeljövőben igyekszünk még kihasználni a Pauliberg közelségét, és teszünk még látogatást a sógoroknál.

szerpentin-azbeszt Badersdorfból szálas szerpentin szerpentin azurit/malachit Pauliberg látképe
gyűjtés közben a salakrétegre újabb bazaltömlés következett gömbhéjas elválású bazalt a paulibergi bánya udvaráról tremolit Rumpersdorfból magnetitek Rumpersdorfból

Villámlátogatás Karintiában

június 06, 2009 Szerző: móni Címke: , , Nincs megjegyzés →

A lakásfestés elkészült, minden a helyére került, így újra visszatérünk a bloghoz. Nagyon sok a bepótolni valónk, de most mégsem az időrendet követjük, mivel annyira hihetetlen élményeink voltak a hétvégén, hogy rögtön meg kell osztanunk mindenkivel.

A TIT-es ásványgyűjtőklub pünkösdre a környékünkre (Fertőrákos, Burgenland) szervezett többnapos gyűjtőtúrát, programjaink nagy részét ez tette ki, de volt egy külön kiruccanásunk is Karintiába. A történet több hónapja indult, amikor Regina e-mailt küldött a grazi természettudományi egyetemnek, a Spittal környéki pegmatit előfordulásokról kért információt. Az ásványtani tanszék vezetője nemcsak a kért leírásokat adta meg, hanem azt is felajánlotta, hogy a pünkösdi hétvégén személyesen kalauzol minket a helyszínen. Ilyen ajánlatnak nem lehetett ellenállni, így a szombat este már Spittalban, egy kis panzióban talált hármunkat. Az esti sörözéshez megérkeztek az osztrákok is, rögtön földtani térképeket, ásványmintákat nyomtak a kezünkbe, majd megbeszéltük a vasárnapi túrát is.

Azért elég vicces volt, hogy a három magyar idevetődött amatőr ásványgyűjtőre négy osztrák vezető is jutott, mégpedig nem is akárkik. Prof. Franz W., a grazi természettudományi egyetem tanszékvezetője, Prasnik úr, egy villachi gyűjtő, tiszteletbeli professzor, Josef, Karintia főgeológusa és Harald, aki Spittal környékén vezet gyűjtőtúrákat. Rendkívül kedvesek, barátságosak és informatívak voltak, a másnap reggeli indulástól kezdve már folyamatosan magyarázták, milyen földtani környezetben is járunk.

Első úticélunk a közeli Wolfsberg felhagyott földpát kőbányája volt, ahol még megtalálhatók a pegmatit lencsék nyomai. Kis bozótharc után eljutottunk a bányafal aljába és rövid sziklamászással elértük a magasabban elhelyezkedő félig nyitott táróféleséget. Már előre közölték, nem sok esélyünk van rátalálni az itteni ritka foszfátokra, megmutatták, hol érdemes keresgélni, majd neki is álltak a kalapálásnak. Mivel nekünk nem túl sok hely jutott, szétszéledtünk a táró belsejében, hogy valamit majdcsak találunk. Kb. 1 óra hiábavaló kopácsolás után mégis felgyorsultak az események, amikor Regina megkérdezte a professzort, “mi ez a rózsaszín?” Ezek után mindenki kicsörtetett a bozótból, és lázas keresgélés kezdődött a kő többi darabja után. Végül azt a követ találtuk gyanúsnak, amit az előttünk járt ásványgyűjtők a tűzrakóhely melletti üldögélésre használtak. Walter prof és Prasnik úr nekiláttak a kő tudományos célú szétcincálásának, és minden egyes barbirózsaszín folt előkerülésekor hangosan örültek.

A talált ásvány valószínűleg lepidolit (lítium-csillám), amit ezen a lelőhelyen még senki sem talált. Harald, a helyi ásványos volt a leginkább kiakadva, aki már több, mint 200-szor járt itt gyűjteni.. Reginát körbecsókolták, kinevezték az ásványok királynőjének, majd következett az osztozkodás. Miután kiválogatták a múzeumnak és az egyetemnek szánt példányokat, szétosztottuk a maradékot, a hatalmas kőtömbből egy morzsa sem maradt.

Útban a következő helyszínre megálltunk még egy kis városban (Gmünd), hogy megünnepeljük a nagy felfedezést egy, az alkalomhoz méltó túrótortával és capuccinoval. Célunk most a gyönyörű Maltatal volt, ahol már egyre több havas hegycsúcs tünedezett fel. A táj több volt mint idilli, hamisítatlan alpesi völgy, a kőfejtőtől néhány száz méterre Karintia legnagyobb vízesése, a kb. 200 méter esésű Fallbach morajlott, az ég kék, a tehenek legelnek, a kőfejtő önmagában is látványos kőzete (granodiorit-gneisz) telis-tele ásványokkal. Annyit még tudni kell erről a kőfejtőről, hogy itt tilos az ásványgyűjtés, csak Walter professzor kapcsolatainak köszönhetjük, hogy mégis bejutottunk. Annyira telegyűjtöttük magunkat, hogy elhatároztuk, az ausztriai gyűjtőutak külön fejezetet kapnak majd a honlap ásványos részén, a zsákmányról készült fotókat idővel majd ott lehet megtekinteni.

Annyi időnk maradt még, hogy a völgy még egy vízesését, a Gößfallt megnézzük, megpróbáltuk megköszönni vezetőinknek kedvességüket, aztán már csak a hazafelé tartó 375 km maradt hátra.

a nap főszereplője közelről útban a Wolfsbergi kőfejtőhöz a kőfejtő látképe némi sziklamászással jutottunk fel örvendezés a frissen felfedezett zsákmányon
a kő felaprítása az eredmény a gmündi vár a gmündi cukrászda, ahol megünnepeltük a napot úton a Maltatalban
a kőfejtő környezete a kőfejtő környezete a kőzet (granodiorit-gneisz) főleg epidotot találtunk kloritokkal a Fallbach vízesés

A Schneeberg oldalában

szeptember 23, 2008 Szerző: móni Címke: , , , Nincs megjegyzés →

Itt Sopronban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az Alpok három legkeletibb, 2000 m körüli csúcsa nagyon gyorsan elérhető. Nincs is jobb, mint a legnagyobb kánikula elől átmenekülni a hegyekbe, és hűsölni egyet a nagyobb magasságokban.
Bár idén nyáron nem jött össze a szokásos kiruccanásunk, mégsem hagyhatom ki legalább egy túra leírását. Az ilyen túrabeszámolók leginkább jelentős szintkülönbségekről, sziklamászásról szólnak, én most inkább kivételt teszek, és egy olyan utat ajánlok, ami síkvidékhez szokott lábaknak sem okoz gondot. A Schneeberg legvadabb, K-ÉK-i oldalán ( ez látszik tiszta időben Sopronból) 1250-1400 m-es szinten vezet egy turistaút, a nördl. Grafensteig, ahol a legkülönbözőbb alpesi tájakkal találkozhatunk. Ez a magasság még a fenyvesek szintje, igazi romantikus erdővel, mohos sziklatömbökkel, göcsörtös gyökerekkel, gyönyörű virágokkal. A fenyőerdőt azonban gyakran hatalmas kőfolyások szakítják meg, itt látható igazán, ahogy hegy folyamatosan pusztul. A kőtörmeléken keresztül is jól kitaposott ösvény vezet, közben pedig káprázatos a kilátás felfelé és lefelé is. Itt persze már a növényzet is más, törpefenyők kapaszkodnak a kőomlás szélén, mellettük az elmaradhatatlan rengeteg magashegyi virággal.
A túrát célszerű Losenheimből indítani, a falu végéről még egy libegő is visz fel az Edelweiß-Hüttéig, akinek a felvezető 400 m mászás is sok, nyugodtan vegye igénybe. Innen már csak a legelő teheneken kell átvágni, és indul a nördlicher Grafensteig. Turistatérkép a helyszínen is beszerezhető, de hozzá lehet jutni Mo.-on is.

A Schneeberg ÉK-i oldala A nördl. Grafensteig kb. a kép közepén fut Ilyen kőfolyásokat keresztez az út Hófoltok május végén A Schneeberg ÉK-i oldala
A Schneeberg ÉK-i oldala A Schneeberg ÉK-i oldala