monstone-blog

Múlt ősszel jót kirándultunk az Amadé-várnál, most a Gönci-patak másik oldalát szemeltük ki, amit Fenyő-kő oldalnak hívnak. Telkibányáról indultunk fel a Tér-hegy irányába, mivel arrafelé régebben szép riolit habláva gömböket találtunk, itt akartunk helyszíni fotókat készíteni, esetleg eltenni egy ilyen szferoidot, mivel csak egy darabunk volt otthon, és szerettünk volna még egyet.

A Fenyő-kő oldalra vezető erdészeti útról csak egy kis kitérő felfelé a hablávás rész, gyorsan odaértünk. A fő feltárás egy mélyút kanyarjában volt, azt sajnos betemette a sár, de az út két oldalán szép dudoros, félgömbös hablávákat tudtunk fotózni. Az igazi, gömb alakú darabokból sajnos csak sérültet találtunk, a többi valószínűleg legurult egy meredek oldalvölgybe, ahová nem akartunk utánuk menni. Visszaereszkedtünk a dózerútra, és folytattuk a túrát, de az első kanyarban ott feküdt az úton egy 12 cm átmérőjű gömb. Sajnos ez is törött volt, de a belseje üreges, így kiderült, hogy belülről hialit és kalcedon borítja az üreg falát. Ilyet eddig nem találtunk, így a hátizsákba vándorolt meglehetős súlya ellenére.

Végre kipipálhattuk a gömböc projektet, és ráfordultunk a Fenyő-kő oldalra. Tulajdonképpen csak túrázni jöttünk ide, bár előtte azért megnéztük a geológiai térképet, és változatosnak ígérkezett, na és az ásványgyűjtésre beállt szemünk mindig a köveket pásztázta. Az út vízszintesen, kényelmesen haladt a hegyoldalban, miközben andezit, riolittufa, kovás-opálos anyagok váltakoztak, akár egy geológiai tanösvényen. Találtunk opálokat, bár szépnek nem nevezném őket, meg egy kalcedonos habláva telért is. A tervünk szerint ott akartunk leereszkedni a völgybe, ahol a turistatérkép egy sziklát jelzett, ez a “szikla” azonban nagyon meglepett minket. Hogy a fenébe lehet, hogy még nevet sem kapott? Pados elválású andezittornyok állnak a hegyoldalon, az egyik tetején termetes ingókővel, magasságuk kb. 6-10 méter körüli. A fák miatt sajnos nem lehet fotón visszaadni a látványt, inkább csak egy-egy részlet fotózható.

Mivel már közel jártunk a fokozottan védett részhez, le kellett ereszkednünk a Gönci-patak völgyébe, és visszafelé vettük az irányt. Az erdészház után pár száz méterrel egyszer csak egy 30 cm-es, karfiolra emlékeztető habláva gömb kandikált ki az útmenti avarból. Ez nem lehet igaz! Mekkora lesz a következő, talán méteres, vagy nagyobb? Hazavinni nem akartuk, és mivel már tele volt repedésekkel, így kalapács alá került. Kívül feketés-perlites, belül vörösbarna, legbelül pedig kalcedonnal bélelt üreg. Lefotóztuk, aztán visszatettük a helyére.

Később még megnéztük a Fenyő-kő oldal alsó részén álló sziklatornyokat, amik a fák miatt csak alulról láthatók, pedig egyébként vetekednek az ósva-völgyi Kutyaszorító szikláival. A Potács-ház érintésével visszagyalogoltunk Telkibányára, és megfelelően elégedettek voltunk a mai élménygazdag napunkkal.

Újra áprilisi nyaralás, és persze újra Zemplén. De előtte még ellátogattunk a soproni ásványbörzére, ahol Bartók Józsival megbeszéltünk egy telkibányai találkozót. Felajánlotta, hogy nézzük meg a Mária-bányát, és mivel az ember nem gyakran jár középkori bányákban, örömmel vettük az ötletét.

Másnap indultunk a nagy útra, de közben még beterveztünk egy mátrai túrát is. A múltkori Asztag-kő, Üstök-fő kirándulásból kimaradt egy távolabbi rész, a Monostor-patak völgye, ahol a szakirodalom magas higany indikációt mutat. Ezt akartuk a helyszínen is megnézni, hátha sikerül valamennyi cinnabaritot felfedezni.

A Cserkő-bányától gyalog indulva kerestünk bejáratot a völgybe, ami nem volt olyan egyszerű, de a kezdeti nehézségek után a patak völgye már könnyebben járhatónak bizonyult. Valamikor a múlt században itt még egy kisvasút üzemelt, főként erdészeti termékeket szállítva, a vonal egészen Bagolyirtás alá ki volt építve. Most már csak a maradványaira bukkantunk, látszanak még a vasúti töltés nyomai, és a sok kis híd romja, amiken keresztül keresztül-kasul átszelte a a vonat a patakot.

A patakot követve igyekeztünk elérni azt a részt, ahol a régi mintavételi helyet sejtettük, és közben persze nézegettük az útba eső köveket is. Bele is ütköztünk néhány színes, kalcedonos anyagba, ami nagyon hasonlított a Cserkő bányában találhatóra, de nagyon sokon már barittáblák ültek, mintha a két bánya anyaga itt keveredne. Néhány száz méter után másfajta, világosabb kőzet váltotta az addigi andezitet, itt már jobban körülnéztünk. Egyre több baritot láttunk, ahogy felmásztunk a völgy oldalán, messzebb pedig megpillantottunk egy dombocskát, ami akár gejzírkúp is lehetett volna. Közelről persze kiderült, hogy nem az, hanem egy apró meddőhányó, ami egy táróféleség maradványa mellett van. Higanynak nyomát sem találtuk, csak barit, és apró kvarcok. Innen már inkább a gerincen vezető utak egyikén mentünk tovább, amíg nem kereszteztünk egy nyiladékot, amivel a régi mintavételi helyek párhuzamosan futnak. Meg is találtuk az egyik régi gödör nyomát, és kutatgattunk mellette, de a kívánt cinóberszín csak nem bukkant fel, pedig itt mérték a legnagyobb koncentrációt valaha. A környéken kovás anyagban voltak azért gyanús foltok, de csalódást keltő mértékben.

Visszaindultunk a gerincen, és útközben még belefutottunk egy erősen baritos foltba, ahol akár 5 cm-t is elérő vastagtáblás baritokból álló koloncok hevertek szanaszét az erdőben. Sajnos a minőségük nem gyűjteményi, de félsikerként elkönyvelhetjük, hogy a cinnabaritból, ha a “cinna” nem is, de legalább a barit meglett 🙂