logo

monstone-blog

Subscribe

Archívum 2009 január

Tihany télen

január 23, 2009 Szerző: móni Címke: , Nincs megjegyzés →

Vasárnap reggel úgy döntöttünk, most van itt az ideje folytatni a tavasszal elkezdett Tihany-fotózást. Eléggé ki voltunk már éhezve egy rendes kirándulásra, így nem rettentett el a reggeli sűrű köd és a mínuszok, bíztunk a szerencsénkben és az időjárás előrejelzésben, nekivágtunk. Némileg ugyan elbizonytalanodtunk, amikor a 8-as úton elhúzva a Somló-hegy mellett, nem láttunk belőle semmit, de már nem lett volna értelme visszafordulni.

Tihanyban persze sűrű köd és zúzmara fogadott, és ez annyiban okozott gondot, hogy első célpontunkról, a Fehér-partról csak annyit tudtunk, hogy “kivillan” a fehér sziklafal a meredek hegyoldalon. Ilyen ködben persze nem villogott semmi, így leparkoltunk és gyalog folytattuk a keresést. Addig meregettük a szemünket, míg elég gyanúsnak találtunk egy foltot, és próba-szerencse alapon nekiindultunk a meredek, jeges hegyoldalnak. Először a feltárás legszélső pontját találtuk meg, ahol már a vulkanizmus nyomait is látni, és a fal tetejét gejzirit borítja. De tovább kellett botorkálnunk a ködben, mire a valódi 30-40 m magas falakra rátaláltunk, és végre el tudtuk készíteni a kívánt fotókat. Fotózni kissé nehézkes volt, mivel a múltkori ónos eső itt még nem olvadt el, és mihelyt ki akartunk lépni a fák közül, hogy ne lógjanak be az ágak a képbe, máris visszacsúsztunk. A sokadik visszacsúszás meg egy kiadós seggreesés után egy fába kapaszkodva sikerült pár képet csinálni.

Fehér-part: a védett természetes feltárást a Pannon-tenger üledékei alkotják, a kilátszó 30-40 m magas falak kb. 8 millió éve keletkeztek. A bennük található fosszíliák (főként kagylók) alapján követhető a tenger kiédesedésének folyamata, és az endemikus (helyben kialakult) fajok evolúciója is. A falakban látható rétegződések az időnkénti szárazra kerülés nyomai. A híres tihanyi kecskeköröm a mélyebb, omladékkal borított rétegekben található, felszínen már alig találni.

A Barátlakásoknál úgy gondoltuk, könnyebb lesz a dolgunk, hiszen oda kitaposott ösvény vezet. Nem is volt gond a Ciprián-forrásig, de utána minél feljebb mentünk, annál vastagabb jégpáncél borította az ösvényt, fenn a Barátlakásoknál pedig már kifejezetten figyelni kellett, mivel a legkisebb lejtőn is azonnal megindultunk lefelé. Így nem tudtunk benézni minden rejtett zugba, ennek ellenére nem bántuk meg, hogy idejöttünk, a hely zúzmarásan, ködösen is lenyűgöző, és még a hangulata is rejtelmesebb, középkoribb, mint nyáron.
(Tihany leírása a honlapon)

Hazafelé a Tapolcai-medence felé kerültünk, hátha ott kibukkan a nap, de mintha ledózerolták volna az összes tanúhegyet! Egyedül a sümegi Várhegy lábából látszott ki néhány méter, a teteje eltűnt valami visszataszító szürkésfehér masszában.

A Fehér-part természetes feltárása Fehér-part Fehér-part A Ciprián-forrás A vulkáni tufába vájt Barátlakások
Barátlakások Barátlakások Belülről Beépített bútorok Vörös homokkő vulkáni bomba
A tufa rétegződése A jég miatt nehéz volt az ösvényen maradni      

Csopak – Nádaskúti feltárás

január 11, 2009 Szerző: móni Címke: , 3 hozzászólás →

Régebben, netes kutatás közben egyszer már rábukkantunk egy leírásra a balatonfelvidéki permi vöröshomokkőben előforduló geódákról, akkor fel is merült, hogy meg kellene keresni a lelőhelyet, hátha szerencsénk lenne némi barithoz. A keresést azért nem siettük el, főleg mivel azt az infót kaptuk, hogy az itteni anyag nem túl látványos, no meg ezenkívül még ezernyi tervünk volt. A téma közben újból felmerült a Myvip ásványgyűjtő klubjában, így elérkezett az idő, hogy egy pillantást vessünk a helyre. ( A pontos hely kiderítéséért köszönet Fefének!)

Karácsonyi családlátogatásról hazafelé arra kerültünk, és a leírás alapján nagyon könnyen meg is találtuk. Csopakról Balatonfüred felé haladva a 71-es úton, a Csopak utáni első jobbos leágazásnál parkoltunk, és már akkor felfigyeltünk egy kis kőfejtőre a vasút mentén, ami ráadásul még fel is volt táblázva. Mivel tele volt emberekkel, ezért előbb a geódák lelőhelyére koncentráltunk. Csopak felé visszasétálva kb. 50 m-t, a zöld tábla tövénél kell bemászni a bokorba, és már látszik is a vasút és az út közötti kis kőfejtő. A feltárás elején tényleg sok üregre bukkantunk, és főleg a lejtőtörmelék anyagában matatva sorra szedtük elő a kisebb-nagyobb kalcitos kvarcgeódákat, de nem találtunk baritot, ezért átkutattuk a falak kilátszó részeit is.  Nem jártunk sikerrel, és megállapítottuk, hogy valószínűleg fel kellene ásni a törmeléklejtőt, ha valamit akarunk, de ez nem szokásunk.

A hidegre való tekintettel azért túl sok időt nem töltöttünk itt, inkább visszatértünk megnézni a kis vasútmenti feltárást. A tábla alapján a Nádaskúti-kőfejtő a perm/triász határvonalat mutatja be, ezt pedig nem kunszt észrevenni, hiszen a vörös homokkő igen élesen válik el a fölötte lévő fehér dolomitrétegektől. A feltűnő színváltás jelentős eseményre utal, nem is véletlenül, hiszen ekkor, 251 millió éve történt meg az aktuális amerikai szuperhős hiányában a földtörténet legsúlyosabb kihalása. Mértékéről, lehetséges okairól nagyon jó összefoglaló olvasható a wikipédián, ajánlom mindenkinek, olvassa el.
Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy a vörös részen állattetemek lógnak ki, felette pedig semmi, hiszen a terület a perm időszakban sivatagi/félsivatagi éghajlaton feküdt, az akkori élővilágról alig árulkodik valami. A “Nagy Kihalás”-t előidéző események hatására azonban 80 métert emelkedett az óceánok szintje, így itt is hirtelen tengerelöntés következett be, és elkezdődött az eleinte kövületmentes tengeri üledékek lerakódása.

Azért túl sok időt nem érdemes itt tölteni, úgy lehet értékelni ezt a helyet mint egy természetes emlékművet, ami a nagy kihalásra emlékeztet. Szomorúnak azért nem kell lenni, mivel ha ez nem lett volna, akkor most helyettünk egy lábasfejű, vagy egy puhatestű írogatná a blogot.

Nádaskúti-kőfejtő, perm/triász határ Egy geóda Egy szép kis kalcit kvarcon Kalcit kvarcon Kalcit kvarcon, közelebbről

TIT börze 2008

január 03, 2009 Szerző: gábor Címke: , 1 Megjegyzés →

Jelentjük, túléltük az ünnepeket.  December 20.-a óta nem volt egy szabad pillanatunk sem, most, hogy minden elcsendesült, eszünkbe jutott, amit még kihagytunk tavalyról. Az egyik ilyen a TIT-es ásványbörze.

Már csak azért is fontosnak tartjuk, hogy írjunk erről, mert mostanában az ásványbörzék nagyon elszomorító képet mutatnak. Régebben még tanulni jártunk a börzékre, megfigyelni a lelőhelyekre jellemző ásványokat, ötleteket szerezni, hogy hova kellene eljutnunk gyűjteni, és így tovább. Viszont ha az ember már csak brazil achátot, spanyol piritet, mesterséges, vagy hamisított ásványokat lát, vagy a közismert magyar lelőhelyek gátlástalan fosztogatásából származó százkilónyi tucatárut, azon nem igazán lehet fejlődni.

A TIT-es börze két dologban különbözik a többitől. Az első az, hogy csak meghívottak árusíthatnak a börzén, így viszonylag sok a magyar ásvány, amit a gyűjtő kínál eladásra. Néhány kivételtől eltekintve akár a pontos lelőhelyet is megtudhatjuk.

A másik, hogy mindig egy ásványkiállítás kapcsolódik hozzá, idén az üledékes kőzetek ásványaiból. Mivel segítettünk a berendezésben, testközelből csodálhattuk meg a behozott remek példányokat. A kiállítás alapját Körmendy Regina és Hartmann Béla gazdag gyűjteménye képezte, de sokan mások is elhozták gyűjteményük néhány büszkeségét.

A börze ideje alatt sikerült jónéhány ismerős gyűjtővel találkoznunk, és beszélgetni is többet vagy kevesebbet.

Végezetül csak annyit, hogy bár a világ legnagyobb ásványcsodái nem voltak itt, de ez a börze valóban börzére hasonlított, és a nap végén sok hasznos információval gazdagodva, keserű szájíz nélkül utaztunk haza.

Jövőre ugyanitt !

a saját standunk készül a kiállítás készül a kiállítás részlet a kiállításról részlet a kiállításról
részlet a kiállításról részlet a kiállításról a börze a börze