monstone-blog

Bár egy éve úgy döntöttünk, hogy nem megyünk többet a soproni ásványbörzére, múlt szombaton mégis benéztünk. Ez nagyrészt a múltkori telkibányai túrának köszönhető, akkor beszéltünk meg találkozót Bartók Józsival ( aki itt szervező) , és az ott megismert osztrák ásványgyűjtőkkel is. Nem is csalódtunk, a legutóbb látott börze óta kicsit javult a helyzet, bár kevesebb kiállító volt, de minőségibb. Legtöbbet a pécsi Manó asztalánál időztünk, akinek rengeteg magyar mikroásványa volt, mind ritkaság.

Közben, ígéretükhöz híven, megérkeztek a Telkibányán megismert osztrákok is, és a kezünkbe nyomtak egy marék követ, amit a közeli Paulibergen gyűjtöttek. Csak otthon néztük meg, mit is kaptunk, így aztán nem is tudtuk nekik igazán megköszönni a mikrocsodákat. Egy hónap múlva mi is megyünk a Paulibergre, talán akkor újra találkozunk. A sok ritkaságból csak néhányat tudtunk meghatározni, úgyhogy egyenlőre csak egy kis ízelítőt tudunk mutatni. Pünkösdkor viszont a TIT-esekkel és a Máfi-s Kónya Petivel felszerelve megyünk a Paulibergre, Peti pedig biztos bevizsgálja majd a gyűjtött anyagot, így már többet fogunk tudni.

A miskolci ásványbörze

Blogírás közben kopog a havaseső az ablakon, így utólag is elég bizarrnak tűnik, hogy március elejére időzítettük az idei első többnapos nyaralásunkat ásványgyűjtést. Ahogy közeledett az időpont, úgy bűvöltük az időjárás jelentéseket, hogy legalább a hó olvadjon el (ez sikerült is), azután nekiindultunk a Reginával közösen szervezett útnak.
Első állomás a miskolci ásványbörze volt, tulajdonképpen ehhez igazítottuk az egész utat. Az ország legnagyobb börzéje híven tükrözi a mára kialakult trendet, itt is túl sok helyet foglaltak a témához csak lazán kapcsolódó ékszerek és egyéb zizik.

Az ok, hogy mégis bementünk az volt, hogy a kevés valódi magyar gyűjtő mind eljön erre a börzére, nem beszélve a Hermann Ottó Múzeumról és a MÁFI-ról. Az elején mindjárt jól be is vásároltunk, na nem ásványokat, hanem könyveket. A MÁFI standján remek könyveket és földtani térképeket lehetett venni, egy tízesünk bánta, és még nagyon sokat költhettünk volna. Ezután már gyorsan végeztünk, mivel olyan hatalmasra duzzadt a tömeg, hogy gyakorlatilag lehetetlenné tette a nyugodt nézelődést. Ha megálltunk egy asztalnál, rögtön akadt néhány ember, aki elénk furakodott és már csak hátakat láttunk. Az ásványgyűjtés nem a tömegjelenetekről szól, így szedtük a sátorfánkat, és irány az erdő.

Telkibányán éppen csak kipakoltunk a szálláson, és már indultunk is gyűjteni. Szinte hagyománynak számít, hogy az első délutánt a Gordon-bércnél töltjük, mivel sötétedésig kevés az idő, ez a hely pedig pedig közel van az úthoz. Elszenesedett fákból képződött fekete opál és szép zárványos kvarcok vannak a helyen, és mindig tartogat meglepetéseket. Regina még nem volt itt, így jól megpakolta magát, mi csak módjával gyűjtögettünk, de bemelegítésnek mindenképpen jó volt.

Jelentjük, túléltük az ünnepeket.  December 20.-a óta nem volt egy szabad pillanatunk sem, most, hogy minden elcsendesült, eszünkbe jutott, amit még kihagytunk tavalyról. Az egyik ilyen a TIT-es ásványbörze.

Már csak azért is fontosnak tartjuk, hogy írjunk erről, mert mostanában az ásványbörzék nagyon elszomorító képet mutatnak. Régebben még tanulni jártunk a börzékre, megfigyelni a lelőhelyekre jellemző ásványokat, ötleteket szerezni, hogy hova kellene eljutnunk gyűjteni, és így tovább. Viszont ha az ember már csak brazil achátot, spanyol piritet, mesterséges, vagy hamisított ásványokat lát, vagy a közismert magyar lelőhelyek gátlástalan fosztogatásából származó százkilónyi tucatárut, azon nem igazán lehet fejlődni.

A TIT-es börze két dologban különbözik a többitől. Az első az, hogy csak meghívottak árusíthatnak a börzén, így viszonylag sok a magyar ásvány, amit a gyűjtő kínál eladásra. Néhány kivételtől eltekintve akár a pontos lelőhelyet is megtudhatjuk.

A másik, hogy mindig egy ásványkiállítás kapcsolódik hozzá, idén az üledékes kőzetek ásványaiból. Mivel segítettünk a berendezésben, testközelből csodálhattuk meg a behozott remek példányokat. A kiállítás alapját Körmendy Regina és Hartmann Béla gazdag gyűjteménye képezte, de sokan mások is elhozták gyűjteményük néhány büszkeségét.

A börze ideje alatt sikerült jónéhány ismerős gyűjtővel találkoznunk, és beszélgetni is többet vagy kevesebbet.

Végezetül csak annyit, hogy bár a világ legnagyobb ásványcsodái nem voltak itt, de ez a börze valóban börzére hasonlított, és a nap végén sok hasznos információval gazdagodva, keserű szájíz nélkül utaztunk haza.

Jövőre ugyanitt !