logo

monstone-blog

Subscribe

Archívum 2008

Somoskő

november 30, 2008 Szerző: gábor Címke: , Nincs megjegyzés →

Mindig is nagy kedvencünk volt Salgótarján környéke, különösen a Medves-fennsík, de régebbi kirándulásainkról nem maradt értékelhető fotónk, ezért nagyon örültünk, amikor kiderült, hogy ásványgyűjtő túrát szerveznek a környékre.
Eredeti programunk szerint a TIT-es ásványgyűjtőkkel jöttünk volna gyűjteni a sátorosi (Siatorska) kőfejtőbe, de végül nem kértek engedélyt, így ők aznap a Csák-hegyre mentek, ahol mi előző nap voltunk. Mi úgy döntöttünk, hogy tartjuk magunkat az eredeti tervhez, és megkíséreljük a bejutást. A javarészt szlovák személyzet a bányában nagyon rendes volt, miután elmondták, hogy hová mehetünk, és hová nem, beengedtek minket,  így a gépektől biztos távolságban nyugodtan gyűjthettünk. A bánya rendkívül gazdag ásványokban, de nem túl változatos, így hamar végeztünk. A megmaradt időt kihasználva úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk Somoskőt. Irány vissza Magyarországra (500 méter), aztán fel Somoskőre.

A falu utolsó házaitól pár lépésre magasodó várat Trianon idején egy tollvonással leválasztották a faluról, egészen 2000-ig csak a szlovák oldal felől, turistaúton lehetett megközelíteni. Mi először 2004-ben voltunk itt, amikor még nem volt köztudott, hogy át lehet menni, és akkor még eléggé magányosan sétálgattunk, most kissé meglepődtünk, milyen sokan voltak. Változás továbbá a belépőjegy (340 Ft/felnőtt), ami a várba, a vár körüli, és a közeli Macskakőlik bányában kiépített tanösvényre szól. A Macskakőlik a nevét az ott bányászott, és helyben faragott macskakövekről kapta, jó lett volna oda is elmenni, de kevés időnk volt rá. A várban meg voltunk már, így az is kimaradt most.

Amire igazán kíváncsiak voltunk, az a kissé fogalomzavaros nevű Bazaltvízesés. Első látásra persze mindenki azt gondolná, a hegyoldalon lefelé folyó láva dermedt meg ilyen vízesésszerű formában, de a valóság egészen más. Tudni kell hozzá, hogy a lávaoszlopok iránya megegyezik a kihűlés irányával, ha függőleges, akkor fentről-lefelé, ha vízszintes, akkor oldalirányból hűlt ki. Jelen esetben a láva egy fölfelé hirtelen leszűkülő kürtő belsejében szilárdult meg. A későbbi korokban a kürtő oldalfalát alkotó kőzet lepusztult, és így kerülhetett felszínre ez a csodálatos képződmény.
Ebből a bazaltból épült fel a vár is, méghozzá figyelemre méltóan egyszerű módon. A letört hatszögű bazaltoszlopokat némi habarcs segítségével egymásra fektették, és már kész is volt a falazat.

Már indultunk volna tovább a következő ásványgyűjtő helyre, de Feri barátunk eltűnt. Csak nagy sokára jelent meg, és kiderült, hogy a magyar oldalon talált egy gyűjtő kollégát, aki éppen ásványokat árusított. Ez a Feri képes volt két gyűjtés között ásványokat vásárolni ! Mi is megnéztük a kínálatot, a szokásos külföldi tucatásványok mellett dicséretes módon többségben voltak a saját gyűjtésű, magyar ásványok, szép mátrai achátok, rudabányai malachitok is voltak, de nekünk legjobban a recski anyag tetszett, köztük a híres aragonit “bányatojások”.

A délután hátralévő részét a Salgóbánya melletti eresztvényi kőbányában töltöttük gyűjtéssel. Amikor befejeztük, találtunk még egy vadon növő almafát, roskadásig tele érett, piros, rózsaszín húsú almával. Soha ilyen finomat nem ettem még, rettenetesen belakmároztunk.

Utóirat: Bokros teendőink, meg lustaságunk miatt elég késve írtuk meg ezt a bejegyzést.  Közben – sajnos túl korán – megjött a tél, és nagyon valószínű hogy ez volt az utolsó idei gyűjtőtúránk.

Somoskő vára Az alsó, természetes bazaltoszlopokra építették fel a várat A megdermedt láva A bazaltoszlopok öt-hatszöges keresztmetszete És Somoskő párja, a közeli Salgó vár

A magyar zafír

november 08, 2008 Szerző: gábor Címke: , , 2 hozzászólás →

Mielőtt mindenki elkezdené pakolni a kincskereső felszerelését, sietve hozzáteszem: nagy szerencsével is max. 2-3 mm-esek. Kedvenc gyűjtőtársunk, Regina szerzett engedélyt a Szob melletti Csák-hegy kőbányájába, ami már régi álmunk volt, mivel ott sok szép egyéb ásvány mellett zafír is található. A felemás sikerű Rám-szakadékos túra másnapján kis csapatunk már kora reggel a bánya bejáratánál volt, hogy minél előbb rávethessük magunkat a kövekre. A szokásos felszerelésen kívül Samut, a 10 kg-os kalapácsot is vittük, mivel úgy tudtuk, hogy a zafír a bányában időnként felbukkanó világos színű andezit zárványaiban van.

A bányaőrrel és a három bányakutyával kiegészülve felbaktattunk a bánya második szintjére, ahol Zolika, a bányakutya bemutatta a produkcióját, a 10 m magas szakadék peremén percekig kergette a saját farkát, miközben hangosan ugatott. Úgy elképedtünk, hogy fotózni is elfelejtettünk. Azután Zolika megette Feri fél tízóraiját és magunkra hagyott minket, elkezdhettük végre a kőzúzást.

Először a sötétebb andezitet csapkodtuk, találtunk is ezt-azt, aztán felbukkantak a kívánt világosabb tömbök is. Így hát a nagykalapács is szóhoz juthatott. Aki próbált már több tonnás, közel gömbölyű sziklákból kikalapálni darabokat, az tudja hogy miről beszélünk. Húsz perc kemény munkával sikerült néhány tenyérnyi darabot lepattintani. Eredmény semmi. A szép, késő őszi időjárás hatására kissé kimelegedtünk és nagyon élveztük a munkát, de már kevesebb lelkesedéssel ugrottunk neki a nagy tömböknek.

Később azután egy kisebb, mindössze félmázsás tömbön kissé más színű foltocskát találtunk. A nagykalapáccsal rásóztam vagy ötvenet, de csak annyi történt, hogy kőporos lett a felület. Hát akkor véső. Most az egyszer nem vertem agyon a kezemet, ennek ellenére sikerült néhány szilánkot levésni. Nagyító elő: valami kék van benne. Megvan a zafír! Még átkutattuk a környéket, de sajnos több nem került elő.

Fantasztikus időnk volt, csak a közelgő sötétedés bírt rá minket a befejezésre. Csak ekkor vettük észre, hogy eléggé elfáradtunk. Nem baj, sok szépséget találtunk, és a zafír is meglett. Bár nagyon pici, de a miénk!
Ízelítőnek itt van pár kép, a többiek beazonosítása még folyik, de hamarosan találkozhattok velük az ásványok között.
Szép nap volt, szívesen megismételnénk jövőre.

Búzavirágkék zafírok A helyre jellemzők a hatszöges táblácskák A bánya második szintjén Kilátás Márianosztrára A bánya második szintjén

Vadálló-kövek

október 31, 2008 Szerző: móni Címke: , Nincs megjegyzés →

23.-án hosszabb ásványgyűjtésre indultunk Pest környékére, de előtte bemelegítésként tettünk egy túrát a Visegrádi-hegységben. Mivel hűvös, esős időt jósoltak, gondoltuk, megpróbálkozunk a Rám-szakadékkal, hátha sokakat otthon tart az időjárás, mi pedig nyugodtan fotózhatunk. Dömösön már gyanús volt, hogy alig találtunk parkolóhelyet, csak a rév utáni nagy placcon tudtuk letenni a kocsit. Azután a turistaúton végképp kiderült, hogy rajtunk kívül még igen sokan gondolták, hogy ennél jobb időpontot nem is találhatnának kirándulásra. Az erdőben még sosem látott tömeg el is vette a kedvünket az egésztől, nem azért jöttünk, hogy a sziklák helyett az előttünk járók fenekét bámuljuk, patakcsobogás helyett pedig hallgassuk az ilyen tömeg mellett már elkerülhetetlen ordítozást. Így módosítottuk a tervet, és a sárga jelzésen megkerültük az egész hóbelevancot, majd valamikor újra próbálkozunk, lehetőleg munkanapon, hajnalban, extrém időjárás mellett. Most már nem is csodálkozunk, hogy a felhívás szerint munkaszüneti napokon egyirányúsították a Rám-szakadék forgalmát.
Szóval inkább megcéloztuk a Vadálló-köveket, és mivel turistaúton túl hosszú (vagy túl rövid) lett volna, alternatív útvonalat kerestünk. A sárga jelzés nekifutott egy aszfaltútnak, ezen folytattuk az utat a Rám-völgyig, ahol is a turistatérkép földutat jelzett lefelé. Darabokban ez valóban létezett, de a legtöbb helyen teljesen benőtte a növényzet (pontosabban dzsumbuj), de azért valahogyan csak átevickéltünk. A térkép szerint a földút végül találkozik a piros jelzéssel, ez így is történt, csak azt az apróságot nem jelezte, hogy emeletnyi szintkülönbséggel. Néhány száz méter után azért le tudtunk menni, innen már könnyen megtaláltuk a Vadálló-kövek völgyének bejáratát. Ösvény ugyan itt sem vezetett, de egészen könnyen járható volt a völgy, és nem utolsó sorban gyönyörű is.
Felfelé haladva egyre több és nagyobb kővel találkoztunk, és az út is egyre meredekebbé vált. A völgy végén már tényleg hatalmas sziklatömbök hevertek, látszott rajtuk, hogy valaha ők is “állták a vadat”. Az utolsó métereket már majdnem négykézláb tettük meg, de végre valahára felértünk a gerincre. Legnagyobb meglepetésünkre itt egy lélekkel sem találkoztunk, így nyugodtan gyönyörködhettünk a fantasztikus kilátásban és a kipreparált sziklákban.
Az éles hegygerinc egy valamikori heves, robbanásos vulkán megmaradt kalderájának pereme. A sziklák alsó részén jól látható a robbanások által kiszórt durva törmelék, ezeket a későbbi lávaömlésből származó andezittömbök védték meg helyenként a teljes lepusztulástól.
Lefelé menet azért meglett a magyarázata, miért voltunk egyedül, nagyon hosszan és nagyon meredeken kellett leereszkednünk a völgyig. Mire leértünk, majdnem teljesen be is sötétedett, hiába, közeledik a tél.

Vadálló-kövek Vadálló-kövek Vadálló-kövek Kilátás a Duna-kanyarra Vadálló-kövek
Vadálló-kövek Kilátás a Duna-kanyarra Vadálló-kövek Vadálló-kövek  

Őszi séta

október 29, 2008 Szerző: móni Címke: , Nincs megjegyzés →

A nagy gombavadászatok közé azért csak beiktattunk egy laza kirándulást. A cél ezúttal Kőszeg közvetlen környéke volt, mivel eddig csak a hegység déli részét jártuk be. A kocsit a Kincs parkolónál tettük le, és igazán szép, napos őszi időben indultunk el a 2,5 km távolságra jelzett Hét vezér forrás felé. Az út eleje nem volt túl szép, egy aszfaltúton caplattunk, amíg el nem értük végre a kék túra útvonalát, ami hamarosan már mutatósabb erdőben vezetett tovább, a forrásnál pedig már gyönyörű bükkös fogadott. A helyet nem olyan régóta lehet szabadon megközelíteni, az egykori határsávra azonban ma már csak a közeli határőrlaktanya omladozó épülete emlékeztet.
Szerettünk volna még továbbsétálni az úton egy közeli kőfejtőig, de fakitermelés miatt le volt zárva a tovább vezető út, így a kék jelzést tovább követve felmásztunk inkább a Óház-kilátó felé. A kb. 170 m-es szintkülönbség leküzdése után gyorsan elértük a kicsi, palasziklákra emelt várat. A Felsővár ( Óvár) Kőszeg első, már a tatárjárás előtt létező vára. A 90-es években feltárt lakótorony romjaira az önkormányzat egy kilátót építtetett, az újonnan emelt falakban a környékre jellemző mész- és zöldpala változatokat lehet látni. Az ötlet igen szerencsés volt, mivel a kilátás tényleg fantasztikus. Most is lehetett látni az Alpok közeli nyúlványait, a Soproni-hegységet, el is határoztuk, hogy ide még visszatérünk teljesen tiszta időben fotózni.
( Azután hazamentünk még egy gyors gombászásra)

Hétvezér forrás Bükkös a forrás mellett A forrás környéke Az Óház-kilátó Az Óház-kilátó
Kilátás Kőszegre Kilátás az Alpok felé Az idény utolsó vargányája    

Gombaszárítás

október 14, 2008 Szerző: móni Címke: , , Nincs megjegyzés →

Október első fele mindig a szárítandó gomba begyűjtésével telik, így most is nagy optimistán ledaráltuk a tavalyról maradt szárított vargányát, előkészítettük az üvegeket és a szárító rácsokat, már csak a gombák hiányoztak. Aztán az első hétvégén villámcsapásként ért, hogy hiába jártuk végig kedvenc helyeinket, egy marék rókagombán, 3 kicsi vargányán és néhány pereszkén kívül semmit sem találtunk. Az eredmény lefotózásához is a lehető legkisebb kosárkát kellett igénybe venni, így aztán bánatunkban meg is ettük az egészet.
A következő hét már gombaérlelőbbnek ígérkezett, reggeli ködöket és 20-22°C-os hőmérsékletet jósoltak, így el sem tudtuk képzelni, hogy vargánya nélkül térünk haza. A valóság kissé bonyolultabbra sikerült, a köd azért mégsem ért el mindenhova, az egyik fő gyűjtőhelyünk előtt kb. 100m-rel meg is állt, így ott csontszáraz maradt minden, esély sem volt zsákmányra. A sok-sok kilométer gyaloglásnak azért mégiscsak meglett az eredménye, ha a kánaánt nem is találtuk meg, de annyi vargányát csak sikerült összegyűjteni, hogy érdemes legyen szárítani, így újra átható gombaszagban úszik a lakás. A gond csak annyi, hogy a saját szükségletünkön kívül a rokonság felvevőképessége is egyre nagyobb, a gombaszezonból pedig már nem sok idő van hátra. Ráadásul még a trombitagombákról is lecsúsztunk, mindössze egy tégelynyi por figyel a polcról.
Na, de majd a jövő héten…

két nap mászkálás eredménye egy igazi vargányatermő tölgyes egy pici vargánya egy szalamandrával is találkoztunk ez már bíztatóbban néz ki

A nagy, piros játszótér

október 01, 2008 Szerző: gábor Címke: , , 2 hozzászólás →

A hétvégén ideális őszi időben teszteltük le a gánti bányamúzeumot és földtani bemutatóhelyet, hogy mennyire szórakoztató különböző korosztályok számára. A résztvevők: 5 gyerek ( 5-8 éves), 6 felnőtt, 2 nyugdíjas és 1 kutya.
Nos, a bányagödör melletti múzeum nem igazán kisgyereknek való. Sajnos az egyébként gyerekméretű kisvonatra nem szabad felmászni, a kocsikba nem lehet beszállni. A bemutatóvágatban pedig csak tablók (poszterek) vannak, ezekkel nem lehet felkelteni a kiskorúak figyelmét.
A nagy, piros gödör viszont annál inkább bejött. Túljutva a bevezető meredek részen szabadjára lehetett engedni mindenkit. A bányagödör alján,a hatalmas lapos térségen a gyerekek kiélhették mozgásigényüket, rohangálhattak, csúszhattak-mászhattak a bauxit rézsükön. Miután kirohangálták magukat, a feljebb eső lejtőtörmeléken gyönyörű csigaházakat keresgéltünk ( és találtunk is).
Közben a többi korosztály kiélvezhette a gyönyörű őszi színeket a bányában. A vörös és vajszínű bányafalak övezte katlanban a fák zöld, aranysárga és vörös lombozata, kombinálva az ég kékjével egészen fantasztikus látvány, és elfeledteti azt a tényt, hogy ez egy tájseb, amit jó érzékkel meghagytak bemutatónak, nem tömték be, vagy nem csináltak belőle szeméttelepet.
A végére úgy tűnt, a gyerekek megfelelően elfáradtak, és ennek a szülők örültek is rendesen. Estére azonban kiderült, hogy még egy óra kellett volna az igazi sikerhez, a gyerekek ekkorra magukhoz tértek és már mentek is volna vissza.
U.i. Azért az időjárásra nem árt figyelni a látogatás előtt, nagy melegben a katlan szinte forr, esős időszak után pedig ronda, vörös sárdagasztás következik.

Őszi színek a Harasztos bányarészen A gánti Bauxitföldtani Park és Bányamúzeum Amit a kölykök igazán élveztek Őszi színek a Harasztos bányarészen Őszi színek a Harasztos bányarészen