Nagy meleg, I.felvonás, 2. rész
A Csák-hegyről Reginához mentünk, válságtanácskozást tartottunk, és arra jutottunk, hogy ezután hajnalban indulunk, és legkésőbb kettőkor visszamenekülünk. Elsőnek a szentendrei Bükkös-patak völgyében teszteltük a módszert. Nem is volt gond, csakhogy visszafelé elhatároztuk, hogy beugrunk a Mátyás-hegyre cinnabaritért.
Amikor leparkoltunk a Mátyás-hegyen, a hőmérő 36 fokot mutatott, a pár száz méteres séta során minden ruhánk átnedvesedett, harminc percnél többet nem is tudtunk dolgozni. Fogalmunk sem volt róla, hogy találtunk-e valamit, majd otthon kiderül.
A harmadik napon Kónya Petivel és Reginával a Mátrába indultunk reggel hat órás találkozással. Lajosházától a Szén-patak völgyét kívántuk átfésülni. Végig turistaút, semmi emelkedő, ebben a melegben jó lesz.
Turistaút helyett azonban vasúti sínek, nyílt terep, és párás, fülledt levegő várt bennünket. A talpfákon és töltésen gyaloglás kifejezetten kellemetlen, ráadásul a vasúti töltés és a sínpár időnként külön nyomvonalon járt, már ahol nem mosta el a víz.
Elsőként a kőfejtőnél álltunk meg, a reggeli párában még a nap sem látszott, de szakadt rólunk a víz. Mellesleg semmit sem találtunk. Feljebb a patakmeder viszont egyre érdekesebb lett, kalcedon, opál, majd az ércesedés nyomai jelentek meg benne, és a víz is segített elviselni a meleget. Pár méter híján a Szalajka-házig mentünk fel, amikor vissza kellett fordulnunk, hogy elkerüljük a délutáni nagy meleget. A zsákmány inkább jelzésértékű volt kisebb érces darabok, kalcedonok kerültek elő, amik csak jelezték, hogy valahol feljebb lehet több is. Megállás nélkül gyalogoltunk vissza Lajosházáig, végig a tűző napon. Időnként persze megtorpantunk, hogy szemügyre vegyünk egy-két csinosabb opált a vasúti töltés kövei között, de mindent otthagytunk, mivel a Cserkő-bányából származnak, ahonnan van bőven anyagunk.
A kocsinál 32 fokot mutatott a hőmérő árnyékban, de Pesten már 37 fok volt. Másnapra még rosszabbat ígértek.