monstone-blog

Négy-öt éve történt, hogy a híradóban gombamérgezésről volt szó, én ekkor döbbentem rá, hogy számomra már elvesztette a szó eredeti jelentését, és átvette a “túl sokat enni gombából” jelentést. Akkoriban még évente két időszakban is lehetett gombát szedni, a rókagomba és a vargánya megjelent júniusban és ősszel is. A rákövetkező aszályos években teljesen eltűnt a rókagomba, örültünk, ha néhány marékkal összejött. Az idei csapadékos nyár legnagyobb meglepetése volt, hogy újra sárgállik az erdő alja, márpedig a rókagomba nemcsak kulináris élvezeteket nyújt, hanem látványnak sem utolsó. Olyanra pedig még sohasem volt példa, hogy augusztus elején is olyan mennyiséget találtunk, hogy a zsákmány szárítására “kényszerültünk”, pedig rengeteget otthagytunk, hogy tovább tudjon terjeszkedni, no meg azért maradjon másnak is.

Nyári kirándulásainkat eleve meghatározta a soproni extrém mennyiségű eső. Júniusban még rekordok is születtek, Bánfalván 143 éves csúcsot döntött meg a többszöri felhőszakadás. A medrükből kilépett patakok helyenként alaposan átrendezték az erdőt, a Tolvaj-árokban ezt még a turistaút is megsínylette, a víz hidakat semmisített meg, rengeteg követ hurcolt magával és terített szét.
A vadregényesebbé vált völgy nagyon csábított túrázásra, így többször is végigjártuk a tisztára mosott, jelentősen megváltozott medret. Mindenhol friss “geológiai feltárásokba” ütköztünk, újdonsült vízeséseken másztunk keresztül, és nem utolsó sorban megtaláltuk az első soproni piritünket is.
A Tolvaj-árok közelében felfigyeltünk egy másik nagy kupac kihordott kőre is, ami elég furcsa volt, hiszen ott korábban nem létezett patak. Közelebbről felderítve a helyet kiderült, hogy egy vízmosás a tettes, amiben az Ultra csapadéka összegyűlve meredeken zúdult le a brennbergi völgybe, a korábbi vízmosás itt 1-2 méterrel is tovább mélyítette medrét. A szűk árokban végigmászva mindenhol a fák kimosott gyökerei és a feltárt palarétegek látszottak.
Sopron egyébként nem egy ideális ásványgyűjtő hely, csak véletlenszerűen lehet bármit is találni, így nagyon jól esett, hogy az esőzés lehordta, tisztára mosta és csinosan szétterítette a köveket. Azt meg előre is sajnálom, hogy ez az állapot nem tart örökké, hamarosan eltűnnek a vízesések, és a patakmedrekben újra feltűnik a fekete trutymó.

Egyszer ennek is eljött az ideje: már több mint egy éve fejlesztgetjük a honlapunkat, tömörítettük az információkat, hogy ne legyen túl hosszú és áttekinthetetlen, ügyeltünk arra, hogy ne írjunk marhaságokat.

Ennek az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag minden személyes véleményünk, benyomásunk kimaradt. Pedig az egy-egy helyen átélt pozitív, vagy éppen bosszantó tapasztalatok is fontosak lehetnek, ha valaki arrafelé tervez kirándulást, nem beszélve a hírekről, amiknek szintén nem jutott hely a honlapon. A hiányérzetünk egyre inkább nőtt, és mielőtt az élmények végleg belénkszorultak volna, elkezdtük ezt a blogot.

Kellemes böngészést, ha van valami kapcsolódó véleményetek vagy élményetek, írjatok nyugodtan !