monstone-blog

Itt Sopronban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az Alpok három legkeletibb, 2000 m körüli csúcsa nagyon gyorsan elérhető. Nincs is jobb, mint a legnagyobb kánikula elől átmenekülni a hegyekbe, és hűsölni egyet a nagyobb magasságokban.
Bár idén nyáron nem jött össze a szokásos kiruccanásunk, mégsem hagyhatom ki legalább egy túra leírását. Az ilyen túrabeszámolók leginkább jelentős szintkülönbségekről, sziklamászásról szólnak, én most inkább kivételt teszek, és egy olyan utat ajánlok, ami síkvidékhez szokott lábaknak sem okoz gondot. A Schneeberg legvadabb, K-ÉK-i oldalán ( ez látszik tiszta időben Sopronból) 1250-1400 m-es szinten vezet egy turistaút, a nördl. Grafensteig, ahol a legkülönbözőbb alpesi tájakkal találkozhatunk. Ez a magasság még a fenyvesek szintje, igazi romantikus erdővel, mohos sziklatömbökkel, göcsörtös gyökerekkel, gyönyörű virágokkal. A fenyőerdőt azonban gyakran hatalmas kőfolyások szakítják meg, itt látható igazán, ahogy hegy folyamatosan pusztul. A kőtörmeléken keresztül is jól kitaposott ösvény vezet, közben pedig káprázatos a kilátás felfelé és lefelé is. Itt persze már a növényzet is más, törpefenyők kapaszkodnak a kőomlás szélén, mellettük az elmaradhatatlan rengeteg magashegyi virággal.
A túrát célszerű Losenheimből indítani, a falu végéről még egy libegő is visz fel az Edelweiß-Hüttéig, akinek a felvezető 400 m mászás is sok, nyugodtan vegye igénybe. Innen már csak a legelő teheneken kell átvágni, és indul a nördlicher Grafensteig. Turistatérkép a helyszínen is beszerezhető, de hozzá lehet jutni Mo.-on is.

Elég sokszor jártuk a Balatonfelvidéket, de a keleti oldal mindig kimaradt. Amikor végre rászántuk magunkat, alapos felkészülés vette kezdetét, hogy minél több helyszínt járhassunk be egyszerre. Böngésztük a térképeket, a netet és a könyveket, és megakadt a szemünk egy furcsaságon: van egy geológiai tanösvény, ahová nem vezet turistaút, csak úgy van az erdő közepén. Valamikor kőbánya volt, aztán törmeléklerakó, majd a rekultiváció részeként tanösvényt hoztak létre benne.

A Száka-hegy Balatonfüred és Balatonszőlős között fekszik, a térkép szerint mindkét irányból megközelíthető. A “Balaton” fedőnevű turistatérkép egy párszor már megviccelt bennünket, most sem volt másképp. Balatonfüred végén megállva a várt egyenesen odavezető út helyett kiskertek és nyaralók kusza dzsungelét találtuk. Továbbmentünk inkább Balatonszőlős felé, és végül a “Törmeléklerakás megszűnt” tábla vezetett nyomra bennünket. Húszperces séta után benn voltunk a bányában. A rekultiváció mindössze annyiban merült ki, hogy a törmeléket elegyengették,  de földdel már nem terítették le.

Maga a tanösvény a bányafal mellett vezet, kellemes füves, bokros részen. A táblák leírnak mindent, ami kell, és nincsenek megrongálva. A kőfejtő az ún. Füredi-mészkő formációt mutatja be, ami kb. 230 millió éve, a triász korban képződött. Jól kivehetőek a szép vastagpados mészkőrétegek, bennük a későbbi tektonikai erők okozta hullámok, térdráncok. Az egyes rétegek között mutatós vörösbarna-sötétszürke tűzkőrétegek képződtek.

A tanösvénynek gyorsan a végére értünk, és meglepetésre a füredi oldalon kerítést, és bezárt vasajtót találtunk. Azóta is azon gondolkodunk, miért is hozták létre ezt a tanösvényt, aminek se eleje, se vége…

A visszafelé vezető úton azért még találtunk egy szép darab követ, aminek a felszínén szépen preparálódott brachiopodák voltak.

Négy-öt éve történt, hogy a híradóban gombamérgezésről volt szó, én ekkor döbbentem rá, hogy számomra már elvesztette a szó eredeti jelentését, és átvette a “túl sokat enni gombából” jelentést. Akkoriban még évente két időszakban is lehetett gombát szedni, a rókagomba és a vargánya megjelent júniusban és ősszel is. A rákövetkező aszályos években teljesen eltűnt a rókagomba, örültünk, ha néhány marékkal összejött. Az idei csapadékos nyár legnagyobb meglepetése volt, hogy újra sárgállik az erdő alja, márpedig a rókagomba nemcsak kulináris élvezeteket nyújt, hanem látványnak sem utolsó. Olyanra pedig még sohasem volt példa, hogy augusztus elején is olyan mennyiséget találtunk, hogy a zsákmány szárítására “kényszerültünk”, pedig rengeteget otthagytunk, hogy tovább tudjon terjeszkedni, no meg azért maradjon másnak is.

Nyári kirándulásainkat eleve meghatározta a soproni extrém mennyiségű eső. Júniusban még rekordok is születtek, Bánfalván 143 éves csúcsot döntött meg a többszöri felhőszakadás. A medrükből kilépett patakok helyenként alaposan átrendezték az erdőt, a Tolvaj-árokban ezt még a turistaút is megsínylette, a víz hidakat semmisített meg, rengeteg követ hurcolt magával és terített szét.
A vadregényesebbé vált völgy nagyon csábított túrázásra, így többször is végigjártuk a tisztára mosott, jelentősen megváltozott medret. Mindenhol friss “geológiai feltárásokba” ütköztünk, újdonsült vízeséseken másztunk keresztül, és nem utolsó sorban megtaláltuk az első soproni piritünket is.
A Tolvaj-árok közelében felfigyeltünk egy másik nagy kupac kihordott kőre is, ami elég furcsa volt, hiszen ott korábban nem létezett patak. Közelebbről felderítve a helyet kiderült, hogy egy vízmosás a tettes, amiben az Ultra csapadéka összegyűlve meredeken zúdult le a brennbergi völgybe, a korábbi vízmosás itt 1-2 méterrel is tovább mélyítette medrét. A szűk árokban végigmászva mindenhol a fák kimosott gyökerei és a feltárt palarétegek látszottak.
Sopron egyébként nem egy ideális ásványgyűjtő hely, csak véletlenszerűen lehet bármit is találni, így nagyon jól esett, hogy az esőzés lehordta, tisztára mosta és csinosan szétterítette a köveket. Azt meg előre is sajnálom, hogy ez az állapot nem tart örökké, hamarosan eltűnnek a vízesések, és a patakmedrekben újra feltűnik a fekete trutymó.

Egyszer ennek is eljött az ideje: már több mint egy éve fejlesztgetjük a honlapunkat, tömörítettük az információkat, hogy ne legyen túl hosszú és áttekinthetetlen, ügyeltünk arra, hogy ne írjunk marhaságokat.

Ennek az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag minden személyes véleményünk, benyomásunk kimaradt. Pedig az egy-egy helyen átélt pozitív, vagy éppen bosszantó tapasztalatok is fontosak lehetnek, ha valaki arrafelé tervez kirándulást, nem beszélve a hírekről, amiknek szintén nem jutott hely a honlapon. A hiányérzetünk egyre inkább nőtt, és mielőtt az élmények végleg belénkszorultak volna, elkezdtük ezt a blogot.

Kellemes böngészést, ha van valami kapcsolódó véleményetek vagy élményetek, írjatok nyugodtan !