MONSTONE.hu

A Velencei-hegység

A Velencei-hegységre leginkább jellemző kőzet, a gránit, kb. 280-300 millió évvel ezelőtt, a karbon korban keletkezett. A karbon időszak ( 375-285 millió éve) a Variszkuszi hegységképződés, nagy kéregmozgások időszaka, ekkor egy alábukó kontinentális lemezszegély megolvadásával, magasabbra nyomulásával, majd még mindig nagy mélységben ( 2-5 km) történő kikristályosodásával alakult ki a gránit. A következő 250 millió év a fedőrétegek, majd a gránit lepusztulásával telt, az egykori fedő szilur-devon korú palaburok csak foszlányokban lelhető fel a hegység néhány pontján. Jelentősebb geológiai esemény csak az eocén közepén jelentkezett, ekkor andezit törte át a gránitot, ez a vulkanizmus tagja volt egy a Déli-Alpoktól az Északi Középhegységig tartó vulkáni ívnek. Habár ezek a vulkánok csak 35-40 millió évesek, nyomukat már alig találni, az eredeti formák csak roncsokban láthatók a hegység ÉK-i részén. Telérek, kürtőkitöltések maradtak meg, illetve a vulkáni utóműködés hatására keletkezett kvarctelérek, átkovásodott vulkáni anyagok. A pusztulás a jégkorszakban volt a legerősebb, maga a Velencei-tó a jégkorszak után, a Balatonnal egyidőben keletkezett, kora mindössze 10-12 000 év.

Itt található az ország geológiailag legstabilabb pontja is, nem véletlen, hogy itt állapították meg a térképezéshez feltétlenül szükséges szintezési főalappontot. Ez a stabilitás persze viszonylagos, a Velencei-hegység is elmozdul évi 1-2 mm-t. A Nadapon obeliszkkel jelzett ősjegy még a Monarchia idejéből, 1875-ből származik, ekkor az alappontot az Adriának a trieszti kikötőben mért szintjéhez mérték. Ez a II. világháború után megváltozott, akkortól, a Szovjetunióhoz igazítva, a viszonyítási pont a Balti-tenger kronstadti szintje lett, ez az új szintezési főalappont az obeliszktől kb. 100 m-re található a piros jelzés mentén. Nadap emellett nagyon jó túrakiindulópont is. Parkolni az obeliszknél célszerű, a közelben kereszteződik több túristaút is. Gyakorlatilag a további leírásokban szereplő helyszínek mind elérhetőek innen, a hegység szelíd hegyhátai, kis szintkülönbségei lehetővé teszik bárki számára akár a legtávolabbi célok könnyű elérését.

A környék méltán nevezetes, Európában is egyedülálló ingókövei legnagyobb területen Pákozd mellett, egy természetvédelmi területen találhatóak. Lekerekített és hasábalakú sziklák állnak magányosan vagy csoportosan, gyakran egymás hegyén-hátán - a látszat ellenére mégis stabilan. Évmilliók alatt tektonikus mozgások repedések hálózatát alakították ki a kőzetben , majd ezek mentén, az időszakban jórészt uralkodó trópusi éghajlat hatására megindult a mállás. A jelenkorra már vastag málladéktakaró alakult ki, ez nagyrészt a jégkorszak idején pusztult le és halmozódott fel a hegység lábánál, a hegyek tetején csak a még egyelőre ellenálló sziklák maradtak meg. A fás, bokros táj egyedülálló sziklagyepével, lépten-nyomon gránittömbökkel, kiválóan alkalmas hosszabb barangolásra. A leglátványosabb ingóköveket ( Pogány-kő, Kocka, a legnagyobb és legbizarrabb Pandúr-kő) a túristaút fűzi fel. Érdemes Pákozd Velence felé eső végén, Piedone kocsmájánál parkolni, majd bejárni a P+ - SΔ - S jelzésű hurkot. Útközben egy félkész geológiai tanösvény bevezet néhány eldugottabb sziklához is.

Sukoró ingóköveit jóval kisebb erőfeszítéssel is meg lehet közelíteni, az itteniek, köztük a nevezetes Gyapjaszsák, közvetlenül a falu határában találhatóak. Az idelátogatókat kiépített pihenőhely és szép kilátás várja, mellette érdemes a néhány perces sétával elérhető Olasz gránitkőfejtőt is felkeresni. De a falu legnagyobb érdekességét nem itt, hanem a régi községi kőfejtőben láthatjuk. A Velence felé vezető úton a helységnévtábla előtt balra látható egy a gránitot átszelő andezittelér. A világos gránitban könnyen kivehető a sötétszürke telér, a felszín felé tartó láva megszilárdult maradványa.

Ingókövet azonban nemcsak gránitból találhatunk a területen, a Meleg-hegy gerincén álló Likas-kő anyaga kvarcit. A hegy gerincét követő kvarctelér hidrotermás eredetű, ebből preparálódott ki ez az igen érdekes sziklaalakzat. Megközelíthető Nadapról, a P - PΔ jelzésen, vagy a Lovasberény-Nadap közötti közútról. Aki ezt az utóbbi, rövidebb utat választja, megtekinthet útközben egy geológiai feltárást is, ami a gránit és a palaburok érintkezéséből kialakult csomóspalát mutatja be.

A Nadap és Pázmánd közötti kis hegyek kvarctelérek kipreparálódott maradványai, az eocén vulkanizmust kísérő utóvulkáni hatások eredményei. A kvarcosodott kőzet Pázmándnál éri el a legnagyobb szélességét, itt valamikor bányászták is tűzálló kvarcitként, és ez az anyaga a pázmándi szikláknak is. A Zsidó-hegyen lévő sziklacsoporthoz a piros jelzés vezet, parkolni a helységnévtábla után közvetlenül lehet ( Kápolnyásnyék felől), itt indul be balra az első ház előtt az út, majd a ház mögött jobbra kanyarodik. Az innentől már kivehető jelzés átvezet a sziklaszoroson, majd a kőtömbökön keresztül felmászva a hegytetőn nagyon szép kilátás vár.

Tipp: Nagyon szép, a szivárvány minden színében játszó irizáló goethitet lehet gyűjteni a Zsidó-hegy mindkét kőbányájában, előfordul a hegy tetejéről látszó kőfejtőben is, de az igazán szép darabok a Vízmű alatti kőfejtőben találhatók ( a piros jelzést kell követni Nadap felé, a bánya kb 20 m-re van úttól)