MONSTONE.hu

Metamorfózis (=átalakulás): Ha egy kőzetet eredeti képződési körülményeihez képest jóval nagyobb nyomás és/vagy hőmérséklet ér, akkor átalakulnak a kőzetet alkotó ásványok, és megváltozik a szövete is. Az átalakult kőzetek nagy részére jellemző a palásodás, de csak azokban lép fel, ahol lemezes szerkezetű ásványok (agyagásványok, csillámok) vesznek részt a folyamatban, ezek képesek az irányított nyomás hatására olyan rendezettséget felvenni, ami a kőzet leveles, réteges megjelenéséhez vezet. Palásodásra leginkább az agyagos kőzetek hajlamosok, de pl. a bazalt is, viszont nem képes palásodni a mészkő és a homokkő.

Agyagos kőzeteknél már akkor elindul a palásodás, amikor megfelelő rétegvastagságot elér az üledékréteg (akár 10 km), ekkor a felső rétegek terhelő hatása miatt elindulhat a szerkezeti átalakulás - így képződnek pl. az agyagpalák. Hegységképződési övezetben a nagyobb hőmérséklet és nyomás hatására az agyagásványokból finomszemcsés muszkovit csillám (szericit) és zöld színű klorit jön létre (klorit- és szericitpalák). A következő fokozatnál a szericit jól kristályosodott muszkovittá alakul - ezek a csillámpalák. A csillámpalák már nagyobb szemcsékből állnak, felületük hullámosabb, egyenetlenebb, fényüket a sok muszkovit csillámnak köszönhetik. Ennél nagyobb fokú metamorfózisnál már durvább szemű kőzetek keletkeznek, amiket nem tudok használni a képeimnél.
Bazaltok kisfokú metamorfózisánál a kőzetalkotó ásványokból zöld színű ásványok keletkeznek (klorit, epidot), amik a keletkezett pala zöld színét adják: - erről kapta a nevét: ezek a zöldpalák. A nyomás és hőmérséklet fokozódásával eltűnik a palásság, mivel a keletkező ásványok már nem lemezes szerkezetűek.

Az előbbiekben bemutatott palákat mind használtam már a képeimnél, a minták az ország különböző tájegységeiről származnak.

Soproni-hegység és Fertőrákosi rög: Az itteni palák kialakulásában a variszkuszi és az alpi hegységképződés is szerepet játszott. Kiinduló anyaga még az ópaleozoikum idején (esetleg régebben) lerakódott agyagos-iszapos üledék, ami a többszöri metamorfózis hatására csillámpalává alakult. Különleges kőzete, a hófehér leukofillit, a csillámpala és a gneisz határán alakult ki. Színét és csillogását fő alkotórészének, a leuchtenbergitnek köszönheti. Jellemzően könnyen szétmorzsolódó pala, de kisebb mennyiségben találhatók állékonyabb részei is, amiket már felhasználhatok a képeimnél. Sopronból származnak a legkönnyebben és a legnehezebben megmunkálható köveim, míg a csillámpalák sok kemény szemcsét tartalmaznak (kvarc, gránát), és próbára teszik a szerszámaimat, addig a leukofillit akár körömmel formázható.

Kőszegi-hegység: a hegységet alkotó kőzetek általában a jura-kréta időszakban lerakódott homokos, agyagos üledékekből keletkeztek, átalakulásuk az alpi hegységképződés következtében történt A keletkezett palákból a velemi Szent-Vid kápolna környékén előforduló grafitos palákat használom, amik szürke, fekete színüket az eredeti üledékes kőzet szervesanyagából átalakult grafitnak köszönhetik. A hegység déli részén, Bozsok környékén találkozhatunk a zöldpalákkal, amiknek ásványos összetétele arra utal, hogy óceánközepi hátság bazaltjából alakult ki. Zöld színét a finomszemcsés aktinolit és epidot adja.

Bükk: A bükki paláim egytől-egyig a hegység északi részéből származnak. Mindegyikük agyagos-iszapos tengeri üledékként kezdte pályafutását, valamikor a karbon és az alsó-triász között, gyenge metamorfózis csak az alpi hegységképződéskor érte őket. Valamelyik több hegynyi területen fordul elő, van amelyik csak vékony réteg az egyéb kőzetek között, de közös jellemzőjük a szép, selymes fény és a könnyű faraghatóság.

Mecsek: A Mecsekben is megtalálható lenne a megfelelő kiindulási kőzet, ezek azonban nem alakultak át olyan mértékben , hogy használni tudjam őket a képeimnél. Néhány kivétel azért akad. Az Andor-forrásnál triász korú, fekete, vékonyréteges agyagpala található, amit jól faraghatósága miatt apró részleteknél használok (pl. madárlábak). Ezen kívül Komlón, az egykori Béta-akna meddőjén találtam szép, okker színű palásodott márgákat. Ezek valószínűleg jura kori tenger üledékei.

És egy kakukktojás: radiolarit Szajláról: A radiolarit kovavázú egysejtűek maradványa, ami tengerek nagy mélységű részein gyűlik fel nagy tömegben, és itt a nagy nyomás hatására válik kőzetté. Nem jellemző rá a palásodás, de egy kis kőfejtőben találtam néhány lemezes elválású darabot. Nehéz a megmunkálása, mivel közben kisebb szálakra, kockákra esik szét, de szép vörösbarna színe és mintázata miatt megéri a vesződséget. Eddig egy helyen használtam fel - halfarokként.